1.0Párnakönyv 2https://parnakonyv2.cafeblog.huDe_Angelinahttps://parnakonyv2.cafeblog.hu/author/de_angelina-2/<p>Acél - A cél bizony messze. Elhatározásom hajlékony, mint fiatal fűz a viharos júliusi szélben. Következetesség, összeszedettség, kitartás és lépésenkénti haladás. A módszert tudom, a cselekvés mégis várat magára. Akaratom megacélozom, és az ismeretlenbe ugrom.</p> <p>Árnyék - követ. Csak sötét, baljós helyeken hagy el, megbújva a még megvilágított falak tövében. Részem, még ha többnyire figyelembe sem veszem. A legváratlanabb pillanatokban bújik elő, és szembesít magam elől is takargatott tulajdonságaimmal.</p> <p>Bagoly - a bölcsnek vélt gondolatokat az éjszaka hozza elő. A nappal zsúfolt rohanása megpihen a csillagok fényében. Ilyenkor magam vagyok. Önmagam.</p> <p>Delfin - bőre tapintása a vízlepergetős pénztárcákéra hasonlít. Kissé érdes. A velük készült fotó olyan, mintha meg sem történt volna. Hihetetlen. Ők és én. Együtt. Egy természetes medencében. A Bahamákon.</p> <p>Egér - egy macskával élek együtt. Orosz kékkel, bár első ránézésre inkább szürkének mondanám. Egerének farka eltűnt, s szeme sincs már. Hogy az igazit megfogná-e? Kétlem, de én így is szeretem.</p> <p>Elefánt - a bolha felnagyítva. Bárhol, bármikor, bármivel kapcsolatosan. Kis feszültség, némi dráma, a lufi kipukkan, bolha eltapos, s az élet megy tovább.</p> <p>Ezüst - ékszerem. Természetes csillogása visszatükrözi a Hold magabiztosságát. Tökéletes pompájában csak havonta egyszer látható. Ha részben rejtőzködik is, Ő önmagában mindig teljes. </p> <p>Füst - gyerekkoromban sokszor raktunk tüzet az erdőben. Édes-csípős illata finoman átjárta a tűz felett sülő szalonnát, és kormosra festette a frissen szelt kenyeret. A füst a szépre száll, hát tűrtem. Az önámítás néha kell.</p> <p>Grafit - azt hittem, nem tudok rajzolni. Bőgve készültem az általános iskolai rajzórák rémes kényszerfeladataira. Ceruzát csak 20 év múltán vettem újra a kezembe, s örömmel konstatáltam, hogy a kezem alól kikerülő rajzok mindegyike már-már művészet, s a grafittal a munka megelégedettséget is jelenthet.</p> <p>Hold - úgy mozgatja az érzéseimet, mintha hullámvasútra váltottam volna jegyet. Mi bajod van? Nem tudom, s rendítek egyet a vállamon. Tudod, a Hold....s ezzel a beszélgetést lezártnak nyilvánítom.</p> <p>Iszap - lábam bokáig besüllyedt a Balaton iszapjába, kagylók karistolták a talpamat. Már mennünk kéne, kiabált osztálytársam a partról, ám én a habokba vetettem magam.</p> <p>Kvarc - minden éjjel imádkoztam, mert akkor még úgy hittem, hogy valóban a Jézuska hozza a karácsonyi ajándékokat. Kvarcjátékot kértem. Mindegy, hogy milyet, csak hogy nekem is legyen, mint az összes többi, egész családban felnövő gyereknek. Egy madarakat kilövő vadászosat kaptam. Az imádság működik, konstatáltam boldogan.</p> <p>Manhattan - számozott, egymást derékszögben metsző utcáit megtörte China Town kesze-kusza tengere. Mintha egész Amerika Kínában készülne, konstatáltam, miután a sokadik ajándékcikk alján is a Made in China felirat díszelgett. Azelőtt sohasem vonzott Amerika, ám Manhattan sokszínűsége, a Central Park megnyugtató zöldje, a felhőkarcolók mégis emberléptékű rengetege, az óceán jéghideg fövenye örökre elnyerte szívemet. Ennek idén lesz tíz éve.</p> <p>Nyúl - egyszer volt nyulunk. A nővérem kérésére, aki azonban őasszonyságát csak úgy két hétig etette. Aztán rám maradt. Ahogy a fedeztetése, és utána a kicsik ellátása és az ól takarítása is. Végül anyu úgy döntött, hogy egy hivatásos tenyésztőnek adjuk őket, aki cserébe frissen levágott nyúlhússal látott el minket. Pörkölt lett belőle. Azóta szeretem a nyúlhúst és gyűlölöm, ha nyuszinak szólítanak. Hogy miért? Annak is megvan a maga története...</p> <p>Ólom - a fáradtság rakja rám többnyire ólomsúlyú béklyóit. No meg a félelem. Néha egészen váratlanul tör rám: nem tudom, honnan jön, mi idézte elő, s hogyan védekezhetnék ellene. Maradj a jelenben - kiabálja ilyenkor tudatalattim egy üvegbúra alól, s az itt és most gyakorlata segít a bilincsek szétrepesztésében.</p> <p>Szamár - hajlamos vagyok eltűnni. El sem várt el nem ismertségem fájdalmát enyhítendő a sarokból figyelem, ahogy zajlik az élet. Néha bekapcsolódom, összebogozom a szálakat, s aztán a partvonalról szemlélem, ahogy a szereplők tovább játsszák a színdarabot.</p> <p>Veréb - azt hiszem, kicsi vagyok, megszokott része a társadalomnak, és öltözékemmel beleolvadhatok a mindennapok szürke tengerébe. Tévedtem. Egyedi vagyok, egyszerűségemben is feltűnő, a figyelmet önkéntelenül is kikövetelő. Színes, hisz ki mondta, hogy a szürke csak egyféle lehet.</p> <p>Lehet, hogy a szürkének legalább ötven árnyalata van, ám csak egyféle a szeretet...</p>rich